Csillagszórás....

 Mikor elfolyik végül a szemfesték,  

Mikor elfogy a szó is a szentestén,  

És a Mennyből az angyal a Skype-on szól, 

Egyedül Anya integet, látod, a távolból, 

 

És nagy a csend. Sose volt ilyen csendes az éj. A szemedben látom,

Odabent havazik, pedig kint van tél. Fagy ül a fákon.

A kalács kisül újra, de görbül a szád, 

Nem ül itt, akivel meg is oszthatnád.

 

Ezért, hogy mégis megidézd,

Gyere, gyújtsd meg a fényt, azokért, akik nincsenek itt, 

Kiket álmainkban megölelünk! 

Gyere, gyújtsd meg a fényt, hogy az éjbe felírd nevüket, 

Azokét, akiket mi szeretünk!

Gyere, szórni ma csillagokat a sötétbe, 

A fény mi legyünk, ameddig itt a helyünk! 

Gyere, gyújtsd meg a fényt, sose félj, gyere, égjen a láng 

Azokért, akik még mi lehetünk!

Gyere, gyújtsd, gyere, szikrázzon értünk!

 

Csomagolva a szív, de kibontatlan,

S te csak állsz vele hosszan az ablakban.

Tudom, nehéz most. Keserű ez az év, baja túlcsordul,

De ne add fel! Egyszer ennek is vége, a sors fordul.

 

Igen, így lesz, addig gyere, és

Gyere, gyújtsd meg a fényt, azokért, akik nincsenek itt, 

Kiket álmainkban megölelünk! 

Gyere, gyújtsd meg a fényt, hogy az éjbe felírd nevüket, 

Azokét, akiket mi szeretünk!

Gyere, gyújts, gyere, gyújts, gyere, gyújtsunk fényt!

Gyere, szórni ma csillagokat a sötétbe,

A fény mi legyünk, ameddig itt a helyünk! 

Gyere, gyújtsd meg a fényt, sose félj, gyere, égjen a láng 

Azokért, akik még mi lehetünk!

Gyere, gyújtsd meg a fényt, azokért, akik nincsenek itt, 

Kiket álmainkban megölelünk! 

Gyere, gyújtsd meg a fényt, hogy az éjbe felírd nevüket, 

Azokét, akiket mi szeretünk!

 

Becsukódik az éjszaka, késő már, 

A fejünkben egy majdani ünnep jár -  ami még ránk vár.