November 1.

”Sem a szív, sem az elme nem fogja elfogadni soha, hogy van örök elmúlás és halál.
Tudod, miért ?
Azért, mert nem igaz !
A szeretet nem múlik el soha, és az élet, bár átváltozik, de örök!
És akit igazán önmagunknak érzünk, halhatatlan.
A testünk megöregszik és elmúlik, de mi megyünk tovább. Ezért van az, hogy a bölcsek nem félnek, és aki igazán és mélyen szeret, elmúlhatatlan kincset hordoz magával, melynek értéke minden világban örök.
Akit itt a halandóság világában elvesztettél, az van, és éppúgy találkozol vele, mintha el se ment volna soha.
Ha ezt nem tudod, az élet lényegét nem tudod, és önmagadat sem ismered."
Müller Péter
(Elmúlás)





Megjegyzések

  1. Tegnap a temetőbe menéskor, és az ottlétem alatt eszembe jutott sok minden. A túlvilág esetleges léte, ennek vígasztaló gondolata, a valaha volt szeretett embereknek hétköznapjainkbam is meglévő jelenléte. Mert szerettük őket, és ők is minket. Ez múlhatatlan történés, érzelem és emlék az életünkben.
    A temetőkben is a halandóság tudatában, az élők vágya a hosszabb, megélhetöbb élet iránt felerősödik. Nehéz elfogadni a halált, a végességet.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése