Jó reggelt kávézók, teázók és citromosvíz ivók!
Jaj ez a Szary mekkora egy nagy életművész! Pedig aztán ő is nagyon a reménytelenek szintjéről érkezett. Nem tudom előző életében mi lehetett, valószínüleg valami nagyon jóságos lélek, hogy a karma, kis büntike után mégiscsak megadta neki a jót, a létezésben. Rosszul indult az élete -biztos ez volt a figyelmeztetés neki - elárvultan, szerencsétlenül, a földről szedték össze, kisfióka korában. Egy nagy vihar kiszórta őt a fészekből. De mint mindig, jóemberek rátaláltak. És hová vitték? Na hová? Persze hogy Sukoróra a Dokihoz, meg a jóságos önkéntesekhez. Bezsuppolták az inkubátorba, egy lezárt dobozba, és ott kuksolt csóri, hogy mi lesz most vele. Na az azért biztos nem volt olyan boldogságos állapot neki. Aztán kinyílt a doboz teteje, és egy lágy női kéz gyengéden kiemelte. A kézhez tartozott egy kedves arc is, a Nórié. Nóri önkéntes, és akkor még nem is vette észre, hogy bizony az aranyszál már el kis kezdi összekötni őket. Vitte a madarat Dokihoz, aki megvizsgálta, és megállapította, hogy a madárka egyik lába, fejlődési rendellenesség miatt, nem tökéletes, deformált. Ezért kicsit biceg. Amúgy más nagy baja nem volt, "csak" fel kellett nevelni.
Nóri lett az idimamija. Gondozta, ápolta, nevet is ő adott neki. Szary lett a neve....nem mondom ki miért......úgyis kitaláljátok. Igen, azért......... No a gyerek szépen növöget, a tündérkötés aranyszála pedig jól összekötötte őket Nórival és a párjával. ((Mármint a Nóri párjával. Igen.) Így a szerencsés Szarynak (húúú, alliteráltam , csak úgy hirtelen) lett Idimamija és Idipapija is. A héten az Adrián pihentek, vitték Szaryt is, lásson a gyerek világot. A kis kópé jó fej volt, tudta hol a helye, sosem akart meglépni Idiszülőktől. Van esze a gyereknek! Vitorlázott a tengeren, és nagyon élvezte. Amikor meg Idipapi lement a tengerpartra futni, Szary ott lovagolt a vállán, és szívta be a friss tenger illatát. Aztán mikor hazamentek a sportos reggelből, mindig nagyon kedvesen segített a fáradt Idipapinak kikötni a csukáját. Na ilyen különleges madarak élnek itt Sukorón.
Befejezem, mert elkezdtem saját magamat megúnni.
Menjetek szépen a dolgotokra, és figyeljetek a karmátokra, nehogy valami rossz sorsban kelljen majd újraszületnetek.
Testem minden tüskéjével ölellek benneteket!
Tüskés Jack háporús veterán és alliteráló poéta.
Jaj ez a Szary mekkora egy nagy életművész! Pedig aztán ő is nagyon a reménytelenek szintjéről érkezett. Nem tudom előző életében mi lehetett, valószínüleg valami nagyon jóságos lélek, hogy a karma, kis büntike után mégiscsak megadta neki a jót, a létezésben. Rosszul indult az élete -biztos ez volt a figyelmeztetés neki - elárvultan, szerencsétlenül, a földről szedték össze, kisfióka korában. Egy nagy vihar kiszórta őt a fészekből. De mint mindig, jóemberek rátaláltak. És hová vitték? Na hová? Persze hogy Sukoróra a Dokihoz, meg a jóságos önkéntesekhez. Bezsuppolták az inkubátorba, egy lezárt dobozba, és ott kuksolt csóri, hogy mi lesz most vele. Na az azért biztos nem volt olyan boldogságos állapot neki. Aztán kinyílt a doboz teteje, és egy lágy női kéz gyengéden kiemelte. A kézhez tartozott egy kedves arc is, a Nórié. Nóri önkéntes, és akkor még nem is vette észre, hogy bizony az aranyszál már el kis kezdi összekötni őket. Vitte a madarat Dokihoz, aki megvizsgálta, és megállapította, hogy a madárka egyik lába, fejlődési rendellenesség miatt, nem tökéletes, deformált. Ezért kicsit biceg. Amúgy más nagy baja nem volt, "csak" fel kellett nevelni.
Nóri lett az idimamija. Gondozta, ápolta, nevet is ő adott neki. Szary lett a neve....nem mondom ki miért......úgyis kitaláljátok. Igen, azért......... No a gyerek szépen növöget, a tündérkötés aranyszála pedig jól összekötötte őket Nórival és a párjával. ((Mármint a Nóri párjával. Igen.) Így a szerencsés Szarynak (húúú, alliteráltam , csak úgy hirtelen) lett Idimamija és Idipapija is. A héten az Adrián pihentek, vitték Szaryt is, lásson a gyerek világot. A kis kópé jó fej volt, tudta hol a helye, sosem akart meglépni Idiszülőktől. Van esze a gyereknek! Vitorlázott a tengeren, és nagyon élvezte. Amikor meg Idipapi lement a tengerpartra futni, Szary ott lovagolt a vállán, és szívta be a friss tenger illatát. Aztán mikor hazamentek a sportos reggelből, mindig nagyon kedvesen segített a fáradt Idipapinak kikötni a csukáját. Na ilyen különleges madarak élnek itt Sukorón.
Befejezem, mert elkezdtem saját magamat megúnni.
Menjetek szépen a dolgotokra, és figyeljetek a karmátokra, nehogy valami rossz sorsban kelljen majd újraszületnetek.
Testem minden tüskéjével ölellek benneteket!
Tüskés Jack háporús veterán és alliteráló poéta.
Weblap: https://vadmadarkorhaz.hu/
További szép napot kívánok mindenkinek! 😊
Megjegyzések
Megjegyzés küldése