Ugrás a fő tartalomra

Szeretteinkre emlékezünk....

„Nem tudod leírni azt az érzést, amikor meghal egy szeretted. Átadni sem: csak az ismerheti ezt a fagyosan izzó ürességet, akit már megrabolt a halál. Aki már elvesztette a szíve egy darabját.

A fájdalom leírhatatlan - van, amikor a legbölcsebb idézet is felszínes karcolat csupán. Bárcsak azt mondhatnám, hogy elmúlik, de nem, nem fog. Örökre veled marad. Viszont könnyebb lesz. Eleinte kezelhetővé szelídül, később ismerőssé, utóbb baráttá válik. Így van rendjén: a fájdalom-testvér jelzi, hogy a lelked még él. Hogy a veszteség ellenére van benned szeretet.

Ne akard elnyomni a gyászt. Saját élete van. Tedd, amit tenned kell: sírj, nevess, énekelj vagy táncolj. Ne foglalkozz azzal, mi illő és mi nem: ne fogadd el ha megítélnek, s ne ítéld el önmagadat sem. S minek után már nem emészt el a fájdalom, ünnepelj. Igen, elvesztetted azt, akit szerettél, de legalább veled volt. Ismerhetted. Foghattad a kezét. Érezhetted a lelkét.
A szeretet legyőzi az időt.
Legyőzi a távolságot.
Legyőzi a halált.”
A.J.Christian





Csendes megemlékezést mindenkinek!

Megjegyzések