Rúzsa Magdolna - Jel

Szekér a sorsunk

Két angyal húzza,

Nevet az egyik,

A másik már unja,

Fekszünk itt hátul

Altat a szél,

Ne siess kedves,

Van előttük még...

Menni, menni, menni, míg csak útra találsz.

Hagyni, hagyni, hagyni, hogy csak vigyen a vágy,

Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj.

És szemedben a jel,

Hogy látod, amit kell,

Szemedben a jel.

Arcodat néha,

Emeld a fénybe,

Halkul egy líra,

Ne legyen vége!

Mondd, amíg mondom,

Kezünk még kér,

Csak ennyit kell tudnod,

Míg hajt a vér...

Menni, menni, menni, míg csak útra találsz.

Hagyni, hagyni, hagyni, hogy csak vigyen a vágy,

Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj.

És szemedben a jel,

Hogy látod, amit kell,

Szemedben a jel.

Itt álltunk már mind,

És ettünk a fáról,

Hangos a szív ezen a nyáron.

Miénk az ég,

Ami mindig kék.

Csak ennyit kell tudnod,

Amíg hajt a vér.

Menni, menni, menni míg csak útra találsz.

Hagyni, hagyni, hagyni, hogy csak vigyen a vágy,

Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj.

És szemedben a jel,

Hogy látod, amit kell...

Menni, menni, menni míg csak útra találsz (Amíg hajt a vér...)

Hagyni, hagyni, hagyni, hogy csak vigyen a vágy,

Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj.

És szemedben a jel,

Hogy látod, amit kell

Szemedben a jel.