Reggeli gondolatok...

A BELSŐ BÉKÉRŐL
Vannak napok, amikor nehezen szedjük össze magunkat. Zűrzavar kint és bent, ahogy lent, úgy fent. Igyekezetünkben ezer irányba kapkodunk, hogy minél gyorsabban megoldást találjunk az áldatlan állapotra. Lelkünk ordít, hogy nem és nem... sehogy sem jó, ami most van.

Aztán valami titokzatos külső (vagy inkább belső?) erő rávesz, hogy végre elengedjük a görcsölést, átadjuk magunkat a történéseknek, megvárjuk mindazt, ami jön felénk, belemegyünk, átéljük, feldolgozzuk... és fura módon minden feszültség eltűnik, az összes felhő feloszlik és kezdünk tisztán látni. Sorban jönnek a megoldások, támogató értékes emberek, saját felismerések, elcsípett mondatok, képek, hangok. Megérkezünk önmagunkhoz, miközben ránk talál az annyira vágyott belső béke.

Mi történt közben? Talán csak annyi, hogy elfogadtuk azt a megmagyarázhatatlan rendet, amely körbevesz és amely miatt semmi rossz nem történhet velünk. Harc és ellenállás messzire kerül. Ilyenkor elindul az átalakulás és hamarosan a rendszer új alakzatot vesz fel... és mi a rendszer közepén megnyugszunk, majd minden más körénk rendeződik. A béke tartósan beköltözik a lelkünkbe és velünk marad, amíg teszünk érte... Egészen addig.
/Hegedűs Erika/




Békés szép napot, jó hetet kívánok Mindenkinek! ☺


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"SZABADFOGAS" - Győzzük le a hideget.......