József Attila

ŐSZ

Tar ágak-bogak rácsai között

kaparásznak az őszi ködök,

a vaskorláton hunyorog a dér.

Fáradtság üli a teherkocsit,

de szuszogó mozdonyról álmodik

a vakvágányon, amint hazatér.

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb

tollászkodik és hosszan elborong.

A kövön nyirkos tapadás pezseg.

Batyuba szedte rongyait a nyár,

a pirosító kedvü oda már,

oly váratlanul, ahogy érkezett.

Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,

a gyár körül az ősz ólálkodik,

hogy nyála már a téglákra csorog?

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,

de nem hittem, hogy itt van, ily közel,

hogy szemembe néz s fülembe morog.





Megjegyzések

  1. Szeretem ezt a verset :)
    Nagyon szép a felhős kép!
    A vadszőlő színei mindig lenyűgöznek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Katici, a vers nekem is kedvencem! :-)

      Törlés
  2. Gyönyörű a vers valóban. A bárányfelhőket én is szerettem nézni mindig az égen... A vadszőlőt meg nagyon szeretem fotózni, és csodálni én is. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Margitka! Sajnos már a reggeli fagyok miatt nem ilyen szép a vadszőlő....

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"SZABADFOGAS" - Győzzük le a hideget.......