Szeptemberi nyaralás 3.rész

Pénteki nap programja ismét a főváros Funchal. Az autót leraktuk az óceán parthoz közeli Teleferico parkolójában, és irány a felvonóval a magasba.
 Csodás az egész út, aki erre jár ne hagyja ki!

Amikor felértünk a Monte hegyre ott, egy kis sétával elértük a másik felvonót amivel tovább mentünk a Jardim Botanic-hoz. Leírni nem lehet mennyi szépség van itt....!

 Beszéljenek helyettem a képek!

A kert után fürdés következett. Több helyen írták, hogy Madeira nem a homokos strandjairól híres. Olvastam, hogy Funchalhoz közel, Machico városánál van egy mesterséges homokos strand.
Állítólag a Szaharából hozták ide a homokot. A strand nem fizetős, csak a parkolás.

Minden megtalálható ami egy jó strandoláshoz kell, öltözőkabin, WC, zuhany, büfé. A hely legnagyobb érdekessége az, hogy itt már közel vagyunk a reptérhez, és olyan alacsonyan szállnak itt,
a szigetre érkező gépek, hogy olyan érzésünk van, hogy mindjárt leszáll a vízre a fürdőzők közé.

Szombat reggel borúsan indult.
Egy kevés eső is esett, így nem is kapkodtuk el az indulást. Most a cél:Pico do Areiró. Madeira harmadik legmagasabb hegycsúcsa. Az  part mellett szép idő volt, de amint mentünk felfelé a hegyekben olyan köd lett, hogy semmit nem láttunk. Ráadásul egyik GPS-ben sem találtuk  azt az utat, amit a térképen, de az sem azt mutatta, amit mi láttunk.

 Végül feladtuk,(se az idő, se a navigáció nem támogatja) és visszamentünk a part közelében, Funchaltól nyugatra. Itt megnéztük Câmara de Lobos-t ami egy kis halász falu.

Közelben található Cabo Giaro 580 méter magas,függőleges parti sziklatömb, nagyon szép kilátóhely. Na, mi a sűrű ködön kívül semmit nem láttunk. Ez hozzánk nem esett távol, ide még szép időben visszamentünk.






Vasárnap reggel ismét ezerrel sütött a nap. Porto Moniz-t néztük ki erre a napra.
Útközben még megálltunk egy kávéra, és egy sétára Sao Vicentében.

Porto Moniz-ba vezető út csodálatos, egy a rossz benne,

 nem tudtunk leállni, hogy azt a sok szépséget lefotózzam! 

Mi kicsi autónkról egy kép.....

Azt írták a Porto Moniz-i strandról hogy aki itt jár, annak felejthetetlen élmény!

Ez valóban így van, irtó jól éreztük magunkat!

 Erről a fürdőről tudni kell azt, hogy az óceán az idők során utat vágott magának a part menti, vulkanikus eredetű, lukacsos szerkezetű, sötétbarna lávasziklák között. Az így létrejött természetes medencéket kozmetikázták ki és zárták le betonnal. 

 Fizetős volt, de csak 1.50 Euró fejenként. Lehetett ágyat, ernyőt bérelni, baráti áron.

A fiatalok sorban ültek mint a fecskék, várták a hullámokat, 

amik voltak rendesen, és jó berepítette őket  a vízbe....:-)

Haza felé, a sziget nyugati oldalán jöttünk, jó kis emelkedőkkel, kanyarokkal. 

Hétfőn délelőttöt a ködben nem látott Cabo Giaro-i kilátónál kezdtünk.

Érdemes volt ide visszajönni, mert valami mesés hely! :-)

Miután ki gyönyörködtük magunkat a szép tájban, Funchalba mentünk, az Orchidea  kertbe.

Néhány képet raktam ide, de itt az oldalukon -Jardim Orquídea -még sok szépséget lehet látni.

A kert után gondoltunk beugrunk egy kicsi fürdőzésre a Machico-i strandra.
Itt sajnos,  nagyon erősen fújt a szél. :-(Az összes szaharai homok rajtunk volt pár perc alatt, így nem lett a megmártózásból semmi.

Se baj, jött az újratervezés, felmentünk a Pico do Serrado kilátóhoz, ahonnan Curral das Freiras nevű falut láthattuk,  no meg gyönyörű panorámát!

A parkolóban, meg a környéken rengeteg fekete cicával találkoztunk, megsimogatni egyiket se lehetett mert gyorsan elszaladtak :-(

Ezt a bájos kis feketét, szívesen haza hoztam volna ! :-)

Kedden elmentünk ismét Porto Moniz-ba.

 Szépen sütött a nap, de délután már nagyon erős szél fújt.

Visszaút ismét a hegyeken át, de most a sziget közepén.

Eltévedés is volt, semmi baj, legalább láttunk sok szép banánfát.

Vacsora előtt még sétáltunk a környéken,

 utána jött a pakolás, mert reggel indulás a reptérre. 

Páromnak sikerült még egy szép teliholdas fotót készíteni búcsúzóul a teraszunkról.

Haza felé utunkkal nem volt semmi gond, kicsit késve szálltunk fel Madeirán, deelég idő állt rendelkezésünkre az átszálláshoz Lisszabonban. Elég fura volt itthon az első két nap, mert akkor olyan esős, borongós idők váltották egymást, hiányzott nagyon a nyár, és a jó óceáni levegő.
Leírni nem tudom, milyen jól éreztük magunkat szigeten. Békés, nyugodt, tiszta, az egész hely bárhol jártunk, kedves kiszolgálással találkoztunk. Annyira jó volt esténként a teraszon ülni,nem zavartak be a szúnyogok, mert nem volt egy sem. :-)
Az óceánparti sűrűbben lakott részek jól vannak, jelezve, a hegyekben már nem ilyen jó a helyzet. Számítani, kell arra, hogy itt kevés a benzinkút. Angolul jól beszélnek, sőt a németet is megértik, mivel a turisták nagy része német.

Egy egész életre szóló élmény marad, bármikor szívesen visszamennénk......