Reggeli gondolatok...

"Várunk... Az idő múlik... De mi csak várunk... A pillanat elmúlik és a múlt része lesz... És mi csak várunk... Várjuk... hogy elmúljon a hideg... hogy elálljon az eső... hogy véget érjen a fárasztó nap... hogy elteljen a hét... hogy hazamehessünk... hogy elmehessünk... hogy egy jobb helyen legyünk... hogy elmúljon az unalom... hogy elmúljon a bánat... hogy megértsük... hogy elfelejtsük... hogy megbocsássunk... hogy megbocsássanak... hogy kisüssön a nap... hogy eljöjjön az igazi... hogy viszont lássuk Őt... hogy eljöjjön a nagy nap...hogy eljöjjön a nagy lehetőség... hogy erősek legyünk... hogy megmerjük tenni... hogy változzanak a dolgok... várjuk... hogy elkezdődjön... várjuk... hogy elmúljon... Csak várunk... Mindannyian mást... És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat... óráinkat... perceinket... és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni... Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van... amely mindvégig a kezünkben volt... és közben elillan... Várunk... és közben szépen... lassan eltelik az Életünk..."